Gyilkos �lmok

Ne aludj liliomokkal egy szob�ban! Elveszik a leveg�d. Megfulladsz!

Ne aludj liliomarc�, t�r�keny fi�val egy �gyban! �jjel a torkodra kulcsolja hossz� ujjait, amelyek oly gy�ny�r�en t�ncoltak a zongora billenty�in. Elveszi a leveg�d! Megfulladsz!

Csillagf�ny

�n lehozn�m neked a csillagokat, csak hogy l�sd: a ragyog�sod nem nyomja el semmi. Lehozn�m az �sszeset, kiv�ve azt a kett�t, ami a szemeidben �l, r�m hunyorog, �s azt dalolja: Te vagy az �letem!

Esk�

�n felaj�nlan�m neked a torkom, ha k�rn�d, a v�rem, a h�som, a k�nnyeim. Felaj�nlan�d-e az ajkaid, bel�m v�j� fogaid? �hezn�l-e n�lk�lem? Kellene-e neked m�s? B�zn�l-e bennem, hogy nem m�rgez meg a testem? Lenne-e m�s italod a v�remen �s a k�nnyeimen k�v�l?

SZERETN�L-E?!

�n felaj�nlan�m neked a torkom, ha k�rn�d...

//Ihlette: Meat Loaf: You took the words right out of my mouth intro//

�r�kk�

Egyszer meg�ln�lek, tal�n m�reggel, lassan �l�vel, hogy ne szenvedj sokat, ne torzuljon a sz�ps�ged. Azt�n krist�lyba z�rn�lak, hogy a vil�g gy�ny�rk�dhessen benned az id�k v�gezet�ig �s m�g egy pillanatig.

M�g a hal�l el nem v�laszt

Apr�nak �s v�detlennek �rzem magam, ahogy a karjaidban reszketek. Mint egy macskak�ly�k. Szeretn�k hozz�db�jni, elveszni a tested meleg�ben, dorombolva aludni a mellkasodon �s hallgatni a sz�vver�sed.

Nem vagyok macskak�ly�k. A sz�ved m�r meg�llt, a tested m�r nem meleg, sz�guldok az �des semmibe ut�nad...

Csak a hideg mar�sa maradt a b�r�m�n, semmi m�s.

A t�z, ami benn�nk �l

Nem vagy m�r m�s, csak narancsv�r�s l�ngok, az �g fel� t�r� fekete f�stoszlop �s az �g� h�s b�ze. S�padtan �llok a l�ngol� szoba ajtaja el�tt, v�r sziv�rog az ajkaim k�z�l, kezem a sz�vemre szor�tva. M�r nehezen l�legzem. T�ged elem�sztett a szenved�ly t�ze, �n pedig belebetegedtem a hi�nyodba.

Miv� lett�nk?

T�r�kenys�g

Tudod-e milyen, amikor az �vegsz�v �sszet�rik? Milli� apr� szil�nk f�r�dik a mellkasodba, a gyomrodba, az agyadba, szil�nkokat sz�ll�t a v�red, f�j, �get, k�noz, b�n�t, olyan meleged van, hogy f�zol, cs�kokat h�znak az arcodon a s�s k�nnyek, legsz�vesebben elb�jn�l a vil�g el�l hogy nyugodtan halhass meg.

Ugye hogy f�j?

Egyetlen egyszer

T�meg. Galambok, emberek, n�k �s f�rfiak, fiatalok �s id�sek, sietnek, cammognak; �resek, sz�rk�k, arctalanok. A megszokott szlalom, toporg�s, nem is n�zem, kit ker�l�k, csak megyek, mennem kell. Egy szemp�r villan, egy hajtincs rebben, a pillant�sodt�l kihagy a sz�vem egy ritmust, megr�szeg�t az illatod, ahogy egy pontosan kisz�m�tott mozdulattal centikre ker�lj�k egym�st, �s megy�nk tov�bb, mintha semmi sem t�rt�nt volna, de tudom, hogy te is �rezted azt a szikr�t.

Soha t�bb� nem l�ttalak.

Megvadul�s

Az �gen ragyog� telihold sokmindenkib�l el�hozza a m�lyre �sott, l�ncra vert v�rfarkas szellem�t, aki ler�zza mag�r�l bilincseit, v�rfagyaszt� vony�t�ssal a felsz�nre t�r �s harap, marcangol, �l, a v�r�t issza annak, akit szeretsz.

Akartad-e m�r belem�lyeszteni a fogaid a puha h�sba, megk�stolni az �let �l�nkv�r�s ned�j�t, l�tni ahogy a ny�lt sebb�l �ml� v�r v�r�sre sz�nezi az �des b�rt? Akartad-e m�r �tharapni a tork�t, marni, t�pni a test�t csak hogy halld az ord�t�s�t, zokog�s�t, azt az �r�lt, szenved� lit�ni�t, hogy l�sd a gy�m�ntk�nnyeket v�gigcsorogni az arc�n? Akartad-e m�r a cs�kj�ban �rezni a v�re f�mes �z�t? Akartad-e m�r addig harapni m�g a sikolyai el nem halnak, am�g az arc�ra nem fagy az utols� ki�lt�s, am�g a tekintete �vegess� nem v�lik?

Tal�n benned is �l egy farkas, aki csak a teliholdra v�r, hogy v�gre kit�rhessen...

F�stf�tyol

Tal�n egy f�st�s kis kocsma nem a legromantikusabb hely a vil�gon. Tal�n nem mindenkit b�v�l el egy cigarett�z� f�rfi l�tv�nya, benne m�gis van valami var�zslatos. Tal�n a f�st m�g�tt ragyog�, �l�nk szemp�r, a mozdulat, ahogy az ajk�hoz emeli a cigit, vagy ahogy direkt f�lref�jja a f�st�t, hogy ne zavarjon. Tal�n csak nekem t�nnek ezek a h�tk�znapi dolgok olyan csod�snak.

De lehet, hogy csak az�rt tetszik ennyire, mert senki sem mosolyog ilyen titokzatosan �s gy�ny�r�en a f�lhom�lyos helyis�gben, a f�stf�tyol m�g�tt...

Hideg hajnalokon

- J�zusom, t�nyleg te vagy az? – felragyogott az arca, amit megl�tott, futva indult el fel�m, majd megtorpant el�ttem, haj�nak hossz�, s�t�tbarna csig�i t�ncot j�rtak nevet� arca k�r�l – Jajj, te...

Hirtelen �t�lelt a v�llamn�l �s mag�hoz szor�tott, azt�n eltolt �s gyorsan t�lest�nk a h�rom �dv�zl�puszin. Feln�ztem a szikr�z� k�k szemekbe; valamif�le pajkos f�ny csillant benn�k.

- Na mi?

- L�gyszi...

- De h�lye vagy...

L�bujjhegyre �llva egy gyors puszit nyomtam az ajkaira, �s m�r t�volodtam volna el, mire � a derekamn�l fogva visszah�zott �s nevetve viszonozta a gesztust, �jra, �s �jra, �s �jra... azt�n m�r a homlokom cs�kolta, a hajam, a fejem tetej�t, ism�t a hajam, majd a f�lemn�l megpihent, �reztem a lehellet�nek forr�s�g�t; �t�leltem a derek�t �s a v�ll�ra hajtottam a fejem, �gy maradtunk p�r percig.

Olyan gyorsan tolt el, mint ahogy mag�hoz h�zott, furcsa volt hirtelen elszakadni a teste meleg�t�l. �rtetlen�l b�multam a krist�lyk�k szemekbe, � szomork�san mosolygott �s megcs�v�lta a fej�t.

- Nem lenne j�, ha a sz�leid megl�tn�nak �gy, nemigaz? – k�rdezte f�lrebiccentett fejjel, de a tekintete eg�sz m�st �g�rt: „Majd folytatjuk, ha kettesben lesz�nk...”

Egy csattan�s �bresztett fel. Ahogy ott fek�dtem a s�t�t szob�ban, egyed�l, az �lom k�peivel a fejemben, a cs�kok �rny�val az ajkaimon, �s hallgattam ahogy a viharos sz�l csapkodja a zsalug�tert, mag�nyosabbnak �reztem magam, mint addig b�rmikor.

//�lom alapj�n//

A fekete szem� fi�

�lmodtam magamnak egy fekete szem� fi�t. Az �lom zavaros volt, furcsa, de � mindv�gig ott volt velem. Tal�n �gy kezd�d�tt, hogy elsz�ktem otthonr�l, tal�n �gy, hogy menek�ltem, �t k�zben tal�lkoztam egy szedett-vedett t�rsas�ggal, menek�lnek �k is, mondt�k, tartsak vel�k. K�boroltuk k�l�n�s v�rosokban, hatalmas erd�kben, hegyekben, mez�k�n, gy�gy�tottuk egym�s f�jdalm�t. A csoportb�l senkire sem eml�kszem, pedig lehett�nk vagy egy tucatnyian, csak �r�. Se-magas-se-alacsony, kem�nyk�t�s� fi� volt, barna b�r�, viharedzett, a haja f�lhossz�, sz�gegyenes �s sz�nfekete; sz�parc�, teltajk� teremt�s fekete-barna szemekkel, amelyekben mindig ott �lt m�lyen valamif�le sebzetts�g, ak�rmilyen vid�m is volt. Er�s, k�rges tenyer�ben apr�nak t�nt a kezem. Ak�rmerre sodort az �lom, � mindig ott volt mellettem, fogta a kezem vagy v�delmez�leg �tkarolta a derekam, mag�hoz �lelt ha f�ltem, �rizte az �lmom, mag�nyomban �t�lelt �s olyan �desen cs�kolt meg, hogy kis h�j�n elolvadtam a karjaiban. Halk, m�ly hangj�n, k�l�n�s kiejt�ssel, szomor�an mosolyogva elmes�lte, hogy t�bb� nem mehet vissza a haz�j�ba. N�ha, amikor azt hitte, nem l�tja senki, eg�sz elveszettnek t�nt, idegennek ebben a vil�gban, m�skor viszont � pr�b�lta felder�teni a t�bbi embert, nevetett, �nekelt �s t�ncolt; egyszer �gy megt�ncoltatott egy tiszta �jszak�n a t�bort�z mellett, hogy m�g a csillagok is vel�nk ropt�k, a nevet�s�t�l zengett az �s�reg erd�. Azt�n amikor az �nek �s a zene elhalt, mag�hoz �lelt �s megcs�kolt, puh�n �s forr�n, ahogy addig mindig, �s �n �gy �reztem, boldogabb m�r nem is lehetn�k, hi�ba k�borlok.

Magam sem tudom, ki volt �. Tal�n csak egy elveszett, �ttalan fi�, tal�n az �rangyalom maga, ki tudja? Carlosnak neveztem el, illik hozz� ez a n�v, az eml�ke val�sz�n�leg m�g sok�ig fog bennem �lni. Egy biztos: ak�rh�nyszor az eszembe jut, meleg mosoly�val, az arc�ba hull� sz�nfekete tincseivel, a szeme �l�nken csillog�, mint egy mad�r�, mindig el�nt valami k�l�n�s b�ke. Rem�lem, tal�lkozunk m�g egyszer az �lmok f�ldj�n, Carlos. V�rni fogok r�d…

Sz�vdobban�sok

Sokf�le szemp�rt l�ttam m�r. Volt macskav�g�s�, voltak nagy �zikeszemek, volt amelyekben m�ly �rtelem csillogott, n�melyekben f�jdalom, t�bben vid�ms�g, egy p�r k�d�s volt az alkoholg�zt�l. Egy-egy hideg volt �s �les, szinte a h�somba v�gott a pillant�sa, m�s meleg volt �s befogad�, megint m�sok k�z�mb�snek t�ntek. Szebbn�l szebb sz�neket alkotott az anyaterm�szet, m�regz�ldet, krist�lyk�ket, tr�pusi tengerre eml�keztet� sz�n�t, feket�t, halv�nyz�ldet, m�lyk�ket �s m�g sorolhatn�m.

Egy egyszer�, barna szemp�r tart fogs�gban, nagyot dobban a sz�vem ha tal�lkozik a pillant�sunk, �r�kk� tudn�m �gy n�zni, de nem merem.

Vajon l�tsz-e te is?