�desap�m k�l�n�s ember. Elk�telezett h�ve Istennek, aki m�r t�bbsz�r is meg�ldotta: t�bbek k�z�tt t�le kaptam az �letem. Egy sz�, mint sz�z, nem mindennapi csal�d vagyunk, nem mindennapi esem�nyekkel. Vannak azonban dolgok, amik m�g nekem is nagyon meglep�ek voltak: p�ld�ul amikor ap�m fel akart �ldozni.

M�r a dolgok kezdet�n is nagyon furcs�n viselkedett. Kora hajnalban kelt, fel�bresztett engem is, ketten egy�tt nyergelt�k fel a szamarunkat �s gy�jt�tt�nk f�t. Nem k�rdeztem mi�rt: �g� �ldozat el�tt mindig ezt csin�ljuk.

Nem sokkal k�s�bb �tnak indultunk, k�t szolga k�s�ret�ben. Amikor megk�rdeztem ap�m, hogy hov� is tartunk, csak annyit felelt: „M�rija f�ldj�re.” �rtetlen�l n�ztem r�: ha az ember megtudakolja, hogy hov� is tartanak tulajdonk�ppen, akkor valamivel pontosabb meghat�roz�st v�r, mint hogy M�rija f�ldje; de azt�n v�llat vontam, �s betudtam ap�m egyik furcsas�g�nak a sok k�z�l.

Harmadnap c�lt kapott az utaz�sunk. Ap�m felemelte addig lehajtott fej�t, �s sz�tn�zett. Szem�ben valamif�le ac�los elsz�nts�got l�ttam megcsillanni, ahogy megpillantotta M�rija el�tt�nk fekv� hegyeit. Sz�lt a szolg�knak, hogy maradjanak a szam�rral, am�g mi felmegy�nk im�dkozni.

A h�tamra pakolta az �g� �ldozathoz val� f�t, � maga pedig a kez�be vette a k�st �s a t�zet; �gy indultunk a hegy fel�. Ap�m szem�ben m�g mindig ott �lt az elsz�nts�g, nekem pedig er�s hi�ny�rzetem t�mad, aminek k�ptelen voltam r�j�nni az ok�ra, am�g f�l�ton nem j�rtunk.

- Ap�m! Van t�z�nk �s f�nk. De hol az �ldozatra val� b�r�ny?

�desap�m r�m se n�zve felelt:

- Isten majd gondoskodik az �g� �ldozatra val� b�r�nyr�l.

Annyiban hagytam, mondv�n ez a biztos a hit ereje, biztos majd el�ugrik valamelyik bokorb�l szeg�ny �llat. Bandukoltunk tov�bb.

Amikor az ap�m �ltal kin�zett helyre �rt�nk, meg�p�tett�k az olt�rt. B�r�ny m�g mindig sehol. Lopva k�rbesand�tottam, h�tha el�b�jik, de csak nem akart.

Er�s l�k�st �reztem a h�tamon: ap�m fell�k�tt, egyenesen r� az olt�rra, a durva fa felsebezte a b�r�m, de most nem ez volt a legfontosabb. K�telek ker�ltek el�, az olt�rhoz k�t�z�tt, de nem eg�szen fogtam fel, mit csin�l, eg�szen addig, am�g el� nem vette az �v�b�l a k�st: a peng�n megcsillant a nap f�nye, ahogy �desap�m a magasba emelte.

Dobh�rtyaszaggat� sikolt�s r�zta meg a helyet; majd egy percbe telt, mire r�d�bbentem, hogy �n sik�tok. Sosem �reztem m�g ilyen mindent els�pr�, f�ld�nt�li retteg�st, mint ott �s akkor, ahogy a f�b�l t�kolt olt�rhoz k�t�zve fek�dtem �s felettem a tulajdon ap�m �llt, k�ssel a kez�ben, k�szen arra, hogy fel�ldozzon �s Istennek aj�nljon. Alig fogtam fel, hogy az arcom patakz� k�nnyeimt�l nedves, a h�tam pedig a karcol�sokb�l fakad� v�rt�l; csak ap�m szem�t tudtam n�zni, amelyben ugyan az a retteg�s �lt, mint az eny�mben, k�nny reszketett benne, de furcsam�d tompa volt, t�voli; �s a kez�t, amely �gy reszketett ahogy m�g sosem l�ttam...

Egyszerre ki�lt�s harsant: egyszerre volt m�ly �s magas, �les �s l�gy, n�i �s f�rfi, mindenhonnan sz�lt �s m�gis sehonnan, de ott lebegett k�r�l�tt�nk, mint a templomharangok hangja:

- �brah�m! �brah�m! Ne ny�jts kezet a gyermekedre, ne b�ntsd �t! Most m�r tudom, hogy istenf�l� vagy, �s miattam nem kedvezn�l egyetlen fiadnak!

Ap�m feltekintett, �s megakadhatott a szeme valamin, mert leeresztette a k�st �s neki�llt kioldani az engem fogvatart� k�teleket. �rtetlen�l, szipogva �s k�nnyeimet t�r�lgetve n�ztem r�, de � nem mert a szemembe n�zni.

- Gyere, ott egy kos... Beakadt a szarva a bokorba. Fogjuk el �s �ldozzuk fel.

A kos fel�ldoz�s�ban nem tudtam seg�dkezni. T�ls�gosan sokkban voltam, �s t�ls�gosan �t�reztem szeg�ny �llat helyzet�t. Az�ta sem rajongok az �g� �ldozatok�rt.